Alíz a szobában maradt bezárva
És nem mosolygott többé
Úgy tűnt, mindig hiányol valamit
Hogy különlegesnek érezze magát
A gyöngyszemű fiú keresgélt
Anélkül hogy értette volna
Így egy napon azt mondta neki, egyenesen a szemébe
'Mondd mit tehetnék?'
'Nézz a kékbe és érj el oda
És hozz nekem egy grammot a felhőből'
A kezei alá vett két sugarat
'Visszatérek azzal amit kívántál'
A város zsugorodni kezdett
A kék szemei mélyén
Mozdulatlan maradt, és csak nézett
Az ablakból, egyedül, egy kék macskával
Alíz még mindig nem volt boldog
Még mindig többet akart
A gyöngyszemű fiú azt mondta neki
'Mi egyebet tehetnék még?'
'Nézz még magasabbra, és érj el oda
És hozz nekem egy darabot a kékből'
A fiú ránézett és azt mondta 'Rendben,
visszatérek azzal amit kívántál'
A város zsugorodni kezdett
A kék szemei mélyén
Mozdulatlan maradt és csak nézett
Az ablakból, egyedül, egy kék macskával
Alíz elmosolyodott, de csupán egy pillanatra
Aztán minden visszatért a régi kerékvágásba
Hiányolt egy pillanatot
Egy végtelen mosolyt
Veled is megtörténhet...
A város zsugorodni kezdett
A kék szemei mélyén
'Vizslát én édes gyönyörűségem
Én feljebb szállok a kékben'
Ő örökre ottmaradt csak nézni
Az ablakból, egyedül, egy kék macskával.