Kérlek, adj okot arra, hogy elhigyjem az összes hazugságot
Mert a tanáraim és a média álcázott gúlok
Visszaélnek a hatalmukkal, hogy eltérítsenek
De semmi, amit mondanak, nem tudja megváltoztatni a véleményem
Szükségem van egy vakációra, hogy elmeneküljek mindezek elől
Mert egyre türelmetlenebb leszek, igen, felforr a bőröm
Már eleget manipuláltak, hagynák hogy éljek?
Hogy éljem az életem?
Nem adom meg magam, ha harcolnom kell,
Hát akkor hajlandó vagyok odaadni az életem, inkább meghalok,
Minthogy a hátamon feküdjek; nincs fehér zászlóm, amit eldobjak
Ez az én Alamóm, ez, ez az én Alamóm
Kérlek, adj okot arra, hogy lemondjak önmagamról
Mondhatod, hogy árulás kiállni és lázadni
Nem fogadok neked hűséget, csak búcsút intek
És viszontlátást
Nem adom meg magam, ha harcolnom kell,
Hát akkor hajlandó vagyok odaadni az életem, inkább meghalok,
Minthogy a hátamon feküdjek; nincs fehér zászlóm, amit eldobjak
Ez az én Alamóm, ez, ez az én Alamóm
Tudom, hogy a felszínen úgy tűnhet, hogy jól vagyok
De nem tudok enni, alig alszok, néha elakarok szaladni és elbújni
Úgy érzem haldoklom ebben a ketrecben
A lelkem csapdába esett, korlátozva érzem magam
És csak azt kívánom, bár kiengednének, hogy végre élhessem az életem
Tudom, hogy a felszínen úgy tűnhet, hogy jól vagyok
De nem tudok enni, alig alszok, néha elakarok szaladni és elbújni
Úgy érzem haldoklom ebben a ketrecben
A lelkem csapdába esett, korlátozva érzem magam
És csak azt kívánom, bár kiengednének, hogy végre élhessem az életem
Nem adom meg magam, ha harcolnom kell,
Hát akkor hajlandó vagyok odaadni az életem, inkább meghalok,
Minthogy a hátamon feküdjek; nincs fehér zászlóm, amit eldobjak
Nem adom meg magam, ha harcolnom kell,
Hát akkor hajlandó vagyok odaadni az életem, inkább meghalok,
Minthogy a hátamon feküdjek; nincs fehér zászlóm, amit eldobjak
Ez az én Alamóm, ez, ez az én Alamóm