Nem tudom, az út hol ér majd véget,
De jól tudom azt, hogy kezdődik el,
Azt mondják rám: "Álmokban élek",
Ha így is van, ne ébressz fel!
A világ összes súlyát csendben hordtam,
De aztán szépen, lassan rájöttem,
Hogy kevés ehhez mindaz, ami megvan,
A két kezem, s az egy életem
Aki előre néz, mindig messzebbre lát
És őszintén vállal fel minden hibát,
Nem adja fel ameddig él
És nem űzi el a közelgő Tél
Más szemében voltam világ rossza
És néha voltam a világ közepe,
Néha mindent adtam semmit visszakapva
Mégis azt mondtam, nem baj, megérte
Aki előre néz, mindig messzebbre lát
És őszintén vállal fel minden hibát,
Nem adja fel, ameddig él
És nem űzi el a közelgő Tél
Aki előre néz, mindig messzebbre lát
És őszintén vállal fel minden hibát,
Nem adja fel, ameddig él
És nem űzi el a közelgő Tél
Aki előre néz, mindig messzebbre lát
És őszintén vállal fel minden hibát,
Nem adja fel, ameddig él
És nem űzi el a közelgő Tél