Hogy hagyhatnálak elsétálni
Hogy hagyhatnálak nyom nélkül eltűnni?
Amikor itt állok és veled együtt veszek levegőt, ooh
Te vagy az egyetlen, aki igazán ismer engem
Hogy tudsz csak így elsétálni?
Mikor az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy nézlek, ahogy elmész
Mert mi osztoztunk egymással nevetésen és fájdalman
És héha még a könnyeken is
Te vagy az egyetlen, aki igazán ismer engem
Ezért, nézz most rám
Mert már csak üresség van itt
És semmi sem maradt, ami eszembe juttatna
Csupán az arcod emléke
Ezért, nézz most rám
Mert már csak üresség van itt
Annak pedig, hogy visszajöjj hozzám, semmi esélye
Ez az, amivel szembe kell néznem
Bárcsak rávehetnélek, hogy visszafordulj
Hogy visszafordulj, és sírni láss
Annyi mindent kellene mondanom neked
Annyi oka van, hogy miért
Te vagy az egyetlen, aki igazán ismer engem
Ezért, nézz most rám
Mert már csak üresség van itt
És semmi sem maradt, ami eszembe juttatna
Csupán az arcod emléke
Ezért, nézz most rám
Mert már csak üresség van itt
Annak pedig, hogy visszajöjj hozzám, semmi esélye
Ez az, amivel szembe kell néznem
Ezért, nézz most rám
Mert már csak üresség van itt
Annak pedig, hogy visszajöjj hozzám, semmi esélye
Ennyivell kell hát beérnem...
Nézz most rám