Nem tudom mozdítani a lábam a szakadék szélén.
Olyan ez, mint a heves szívdobogás,amit akkor érzel,
Amikor közel jársz a véghez,
Mint mikor őrületbe kergetsz!
Tarts ki, amíg a földbe csapódunk!
Egy kis fájdalom segít kínlódnom.Mikor tényleg megsebeznek,
Mert az őrületbe kergetsz!
Ajkadról a szó kirabol!
Belül kinevetsz?Meggyilkolsz!
Átbeszéltük az örökkévalóságot,
És úgy gondolom,hogy nem lehetne már jobb!
Ez a leghosszabb kezdet,de a vég sincs túl messze!
Tudtad? Azért vagyok itt, hogy veled legyek.
Éjfél után majd ketten haza támolygunk,
S a lépcsőházban egymás karjában alszunk.
Darabokra fogunk hullani hétvégén,
Estéink így telnek örökkön-örökké.
Nem tudom kiűzni fejemből a hangod,
Mindenfelé csak a visszhangjait hallom,
A legsötétebb szavaknak,miket kiejtesz,
S ezzel engem az őrületbe kergetsz!
Nem találom mindebben a legjobbat.
De csak téged kereslek naphosszat,
Mert egyedül te hiányzol nekem,
és ez kerget őrületbe engem!
Ajkadról a szó kirabol!
Belül kinevetsz?Meggyilkolsz!
Átbeszéltük az örökkévalóságot,
És úgy gondolom,hogy nem lehetne már jobb!
Ez a leghosszabb kezdet,de a vég sincs túl messze!
Tudtad? Azért vagyok itt, hogy veled legyek
Éjfél után majd ketten haza támolygunk,
S a lépcsőházban egymás karjában alszunk.
Darabokra fogunk hullani hétvégén,
Estéink így telnek örökkön-örökké.
Éjfél után majd ketten haza támolygunk,
S a lépcsőházban egymás karjában alszunk.
Darabokra fogunk hullani hétvégén,
Estéink így telnek örökkön-örökké.
Éjfél után majd ketten haza támolygunk,
S a lépcsőházban egymás karjában alszunk.
Darabokra fogunk hullani hétvégén,
Estéink így telnek örökkön-örökké.
Éjfél után majd ketten haza támolygunk,
S a lépcsőházban egymás karjában alszunk.
Darabokra fogunk hullani hétvégén,
Estéink így telnek örökkön-örökké.