Búcsú a múlttól, a boldog álmoktól,
A rózsás arcpír is már elhalványul arcomról
Szerelmem Alfredo, ami még hiányzik,
Kényelemmel támogatva az én fáradt lelkemet.
Kényelemmel! Támaszként!
Ah, a tévútra került mosollyal teli vágy
Bocsánat elfogadásáért esedezve kérlek, oh Istenem!
Ah!Minden,minden véget ér. De minden,minden véget ér!
Az örömnek és a fájdalomnak is hamarosan vége,
A sír a halandóknak a végső határ!
Sem könny, sem virág nem lesz a sírom.
Sem a nevemmel ellátott kereszt, mely magába foglalja csontjaim!
Sem a kereszt, sem a virág
Ah, a tévútra került mosollyal teli vágy
Bocsánat elfogadásáért esedezve kérlek, oh Istenem!
Ah!Minden,minden véget ér. De minden,minden véget ér!