A fények égnek, de nem vagy otthon,
Az elméd nem a sajátod,
Szíved izzad, tested remeg,
Egy újabb csók az, mit elveszel.
Nem tudsz aludni, nem tudsz enni,
Semmi kétség, a mélyben vagy,
Torkod összeszűkül, nem tudsz lélegezni,
Minden, amire szükséged van: egy újabb csók.
Hűha, szereted azt hinni, hogy immunis vagy a dolgokra, ó igen,
De közelebb áll az igazsághoz, ha azt mondjuk, nem tudsz eleget kapni a dolgokból,
Tudod, szembe kell majd nézned azzal, hogy a szerelem rabjává válsz.
Látod a jeleket, de nem tudsz olvasni belőlük,
Különböző sebességgel rohansz,
Szíved kétszeres gyorsasággal ver,
Egy újabb csók, és az enyém leszel.
Egy egyszerű elme, nem mentheted meg,
A feledés minden, mi után sóvárogsz.
Ha van bármi, mit hátrahagyhatsz,
Nem bánod, ha megteszed.
Hűha, szereted azt hinni, hogy immunis vagy a dolgokra, ó igen,
De közelebb áll az igazsághoz, ha azt mondjuk, nem tudsz eleget kapni a dolgokból,
Tudod, szembe kell majd nézned azzal, hogy a szerelem rabjává válsz.
Talán szembe kell nézned azzal, hogy a szerelem rabjává válsz.
A fények égnek, de nem vagy otthon,
Az akaratod nem a sajátod,
Szíved izzad, fogaid őrölnek,
Egy újabb csók, és az enyém leszel.
Hűha, szereted azt hinni, hogy immunis vagy a dolgokra, ó igen,
De közelebb áll az igazsághoz, ha azt mondjuk, nem tudsz eleget kapni a dolgokból,
Tudod, szembe kell majd nézned azzal, hogy a szerelem rabjává válsz.
Talán szembe kell nézned azzal, hogy a szerelem rabjává válsz.