Nem tudom, hol lehetsz,
Nem tudom, hogy érhetnélek el.
Hallom hangodat a szélben,
Érezlek a bőröm alatt,
A szívemben és a lelkemben.
Várok rád
Adagio.
Mindezen éjszakák nélküled,
Minden álmom körbevesz téged.
Látlak és érintem arcod,
Karjaidba hullok;
Mikor itt lesz az idő,
A karjaimban leszel
Adagio.
Behunyom a szemem és megtalálom a módját,
Nincs szükségem imákra;
Oly' messzire mentem,
Oly' keményen küzdöttem,
Nincs mit többet magyarázni.
Minden, ami marad,
Egy zongora, mely játszik...
Ha tudod, hol találsz meg,
Ha tudod, hogy érhetsz el,
Mielőtt ez a fény kihuny,
Mielőtt kifogyok hitemből,
Légy az egyetlen, ki mondja:
Meghallgatod a szívem,
Az életed adod (és)
Örökre (velem) maradsz.
Ne hagyd ezt a fényt kihunyni.
Ne hagyd, hogy kifogyjak hitemből.
Légy az egyetlen férfi, ki mondja,
Hogy hisz (bennem v. bennünk).
Hitesd el velem, hogy
Nem fogsz elmenni
Adagio.