A fény letűnt,
Ideje indulni
Órákig beszéltünk
De nem értettük
Sokat beszéltünk, mégsem mondtunk semmit.
Még oly sok minden van, amit kérdezni akartam,
De nem mertem, bevallani
Hogy hiányzol
Egyedül vagyok, senki sem hallgat meg.
Most a hold a legjobb barátom
Nem találok nyugalmat
Lobog bennem a szenvedélyünk tüze
Elégeti arculatom jegét,
De nem sikerült
beismernem,
hogy hiányzol.
A közös időnk olyan volt, mint a zene, szerelmünk szinfónia
El akarom a dalunkat felejteni
De tudom, sosem fog sikerülni
Elmúlt, a szimfónia, búcsúdallá lesz
Az utolsó maradéka ennek az éjnek végre elmenekül a nappal elől
Én tovább menekülök saját magam elől, egy én elől, ami nem tetszik
Már olyan régóta keresek egy megmentést az ÉN elől
Hogy találjak békét nélküled?