Megleltem utam,
Megálltam középen,
Bíztam valakiben, azt hittem szeret,
De nem, és ez eléget,
Ő is meglelte útját,
De nem állt meg,
Másvalakit borít lángba,
Én leálltam, az egész egy nagy hazugság.
Gyere vissza szenvedő lélek, süllyedjünk a kezdetekbe,
Hagyjuk, hogy újra lángoljon szerelmünk,
Gyere ide mellém újra, ne kérdezz semmit,
A világ fordul, vigyázzunk.
Tudod nővérem, hogy a szerelmed hazugság?
Mindaddig csinálod, míg vége nem lesz?
Menjünk nővérem, vagy szerinted ez hülyeség?
Te is vérzel, ha eldobnak téged?
Bár megtaláltam,
Bensőmben tartottam,
Szerettem az egyetlent, titkoltam nevét,
Most boldog vagyok,
Mert ő rám talált,
Megállt karjaimban,
Megfogtuk egymás kezét, újra és újra,
És sosem ment el.