Énekelj a könnyeidért
egy gyűlölet-dalt
Senki nem hallja
mert az életed elfeledett
Neked akarom adni az életem,
de elmém megkötik a báb-zsinórok
Egyedül küzdök és kiabálok
ebben az üres szobában
Cserben hagytak téged, kidobtak téged az esőbe
Cserben hagytak téged, elküldtek téged... egy név nélkül
Sötét az éjjel, mikor egyedül vagy
és néha annyira kegyetlen tud ez lenni
Egyre csak csöpög rám az eső, hidegen,
mert a kívánságaid nem váltak valóra
Többé már semmi nem tűnik valósnak,
ahogy elmerülök a hazugságok tengerében
Nem értem én ezt a bánatot,
ami józanul tart engem