Csak te meg én
Meg a zene, ami győz
Tátja majd csak a száját
Sok fancsali csősz
Mert a Föld
Most az én zenémre vár
És mind, aki hall majd
Elalélva csodál
Míg szenved az ostoba úr
Szabadon a zseni él
Mert röptet a szárnyán
Ihletteli szél
Szól egy égi hang, mely
Csak bennem zenél
Dúr vagyok és moll vagyok
A zengzetek, a hangzatok s a csend
Dallamok és szólamok
Fortissimók és sóhajok
Meg ritmusképlet
Kavarog és felragyog a fejemben a hang
Nem hazudok: nem is tudok
Ez nekem a rang
Zene, az vagyok én
Mert tévedés
Zene nélkül az élet
Nem vagyok én
Ügyes szófacsaró
És nem vagyok költő
Nem úgy jön a szó
Sem a kép
Csak az árnyak és a fény
Mert nem vagyok festő
Csak álmom enyém
Nem vagyok képmutató
Aki alakokat vált
És nem vagyok színész
És megvetem én
A nagy maszkabált
S a sok-sok rossz szabályt
Dúr vagyok és moll vagyok
A zengzetek, a hangzatok s a csend
Dallamok és szólamok
Fortissimók és sóhajok
Meg ritmusképlet
Kavarog és felragyog a fejemben a hang
Nem hazudok: nem is tudok
Ez nekem a rang
Zene, az vagyok én
Én vagyok a ritmus és
A gyászdal és a könnyű tréfa mind
A tiszta hang, a disszonáns
Mind én vagyok, de mégse bánts
Az élet szól így
Buta vagyok, okos vagyok
Mikor melyik, mondd?
Kedves vagyok, undok vagyok
Mi ezzel a gond?
Zene, az vagyok én
Szeress hát, mert én így
Élek őszintén