Oly’ rég bámulok a nagy vízen túlra,
Tényleg, újra meg újra,
Furcsa, sosem tudom miért
Várom, legyek apa csodalánya,
De a víz kék színe vár ma,
Ez nagyon is megkísért
Ez a lázas szív fura ritmust ver,
Csakis engem hív ez a titkos hely
Igen, értem súg ez a tiltott út,
Idevágyom rég
Ahogy csillan a távoli fény, az úgy hív
Csak nekem szól, én tudom jól
És hogy mennyire messzire visz, az sem számít
Ott legyek én, hol az ég a vízhez finoman hozzáér.
Látom, hogy a szigeten az élet,
Mára igen-igen szép lett,
Napunk nagyon felvirult
Látom, nincsen felesleges ember,
Mégis, úgy hiszem,
Engem most hívogat egy másik út
Tudom, élenjárni az álomszép,
Tudom, számít rám ez az áldott nép!
De egy hang itt bent nagyon elszédít,
Vajon miért lett így?
Hol a vízbe behullik az ég, az oly’ szép
Mondd, milyen mély?
Mondd, hová ér?
Ez egy távoli titok, ami hív engem oly’ rég
De jövök már
Tudom, száz és száz csoda vár most rám
Ahogy csillan a távoli fény, az úgy hív
Csak nekem szól, én tudom jól
És hogy mennyire messzire visz, az sem számít
Száz titok vár, hát jövök már!