Vagyok a folyton lázadó,
Száműzött, meg nem alkuvó.
Testem egy süllyedő hajó,
De lelkem nem pusztítható.
Letépek minden rabláncot,
Nem tartanak meg vasrácsok,
A szabadság hírét viszem!
Neveltek papok, harcosok,
Keresztet, kardot markolok,
Csaták tüzében edződtem.
Hódítók jöttek, s buktak el,
Keresztül mentem mindenen,
A négy folyót vér öntözi.
Megnyílik felettem az ég,
Kopjafák közt lidérc kísért,
Az ősök dalát énekli.
Csontvázán vonaglik a múlt,
Roppant tehertől földre hullt.
A jövőt kínok közt szüli.
Elsárgult könyvlapokra írt,
Megalkuvó törvényeink,
A tisztítótűz emészti.
Ne kelljen többé fel a Nap!
Míg csak egy rab magyar marad.
Ne ontsa termését a föld!
Míg vissza nem tér minden rög.
Ne adjon Isten vágyakat!
Míg minket más nép fosztogat.
Ne essen éltető eső!
Míg nem köszönt ránk szebb jövő.