Elmentél!
Elmentél!
A tested hideg
A remény elveszett, nem tudom elengedni,
Meghalhatnék veled?
így sosem öregednénk meg
Elvágtad a köteléket (elvágtad a köteléket)
Ezzel a feljegyzéssel, amit hátrahagytál
Mialatt a szavakat olvasom, hallom, ahogy elmondod miért
Túl késő, túl késő
Sosem köszöntem el
Túl késő túl késő
Meg sem tudtam kérdezni miért
És most elsorvadok
a saját boldogtalanságomban.
Remélem, hogy végül
egy olyan helyre mentél, ahová tartozol.
A szomorúságom meglátszik
Mivel a neved kőbe van vésve
Nem tudom kitörölni a szavakat, így a valóság növekszik
Azt kívánom, bár meghaltam volna
Azon az éjjelen, melletted
Tehát csak ölj meg, és engedd, hogy időszak jöjjön
Túl késő, túl késő
Sosem köszöntem el
Túl késő túl késő
Meg sem tudtam kérdezni miért
És most elsorvadok
a saját boldogtalanságomban.
Remélem, hogy végül
egy olyan helyre mentél, ahová tartozol.
Várni fogsz rám? (Várni fogsz rám?)
Látlak valaha odaát?
Nem kell túl sokat várnod.
Igen! Igen!
Jönni fogsz értem? (Jönni fogsz értem?)
Át fogsz vinni a másik oldalra?
Mert én nem ide tartozom!
Túl késő, túl késő
Sosem köszöntem el
Túl késő túl késő
Meg sem tudtam kérdezni miért
És most elsorvadok
a saját boldogtalanságomban.
Remélem, hogy végül
egy olyan helyre mentél, ahová tartozol.
Sosem köszöntem el
Meg sem tudtam kérdezni miért
Tönkremegyek a saját boldogtalanságomban.
Remélem, hogy te végül egy olyan helyre mentél, ahová tartozol.