Ha munkából jövök
és rosszkedvű vagyok,
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog.
Az élet dolgait
ha nehezen tűröm el,
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el.
Ha egy szót se szólok hozzád,
s egész nap hallgatok,
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog.
Ha kétségek között
nehezen alszom el,
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el.
A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám.
Egy fénykép vagy szobám falán.
Ha drága nagymamám
már egész nap morog,
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog.
Ha szomszédban a kislány
hamisan énekel,
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el.
Ha bosszantóan önző
és fölényes vagyok,
A szemed akkor is
oly vidáman ragyog.
Ha jóbarátaim
már nem viselnek el,
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el.
A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám.
Egy fénykép vagy szobám falán.
Ha dolgaim után,
egész nap futkosok.
A szemed akkor is
csak vidáman ragyog.
Ha azt mondom, hogy engem
az egész nem érdekel,
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el.
Ha véletlen egy nap
tegyük fel, meghalok,
A szemed akkor is
majd vidáman ragyog.
S ha nem leszek halott
csak úgy temetnek el,
A megértő mosoly
arcodról nem tűnik el.