A Lost Forgotten Sad Spirit [Hungarian translation]

Kihúnyt az égi tűz

A kék vizek nem sírnak már

A fák tánca abbamaradt

A hideg szelek frissességének áradata

Már nem létezik többé

Az eső már nem csepeg

Az égből

De még van csepegés

Egy majdnem halott fiú ereiből

Volt egyszer gyűlölet

Volt egyszer hidegség

Most

Már csak

Egy sötét sírkő van

Egy oltárral

Egy olyan oltárral,

Ami ágyként szolgál

Az örök alvás ágya

Mi álmokat lát az alvó ember

Álmokat a megkönnyebbülésről

Utat ki a Pokolból

A halál űrjébe

Mégis zavartalan

Az emberi alvás

És egy nap

A sír feltárul

És a szellemnek

Vissza kell térnie a saját világába

De ez az idő, amit úgy töltött,

Mint egy elveszett, elfeledett, bánatos szellem

Arra van ítélve,

Hogy kísértsen

Végtelen