Az égi tűzet eloltották
A kék vizek már nem sírnak
A fák tánca abbamaradt
A frissesség folyama a hideg szelekből
Már nem létezik
Az eső csöpögése abbamaradt
Az égből
Mégis, a csöpögés létezik
Egy majdnem halott fiú ereiből
Ahol egyszer gyűlölet volt
Ahol egyszer hidegség volt
Most
Csakis
Egy sötét kősír áll
Egy oltárral
Egy oltárral, ami
Ágyként szolgál
Az örök alvás ágya
Az ember álmai alvás közben
A megkönnyebbülés álmai
Egy kapu ki a pokolból
A halál ürességébe
Még meg nem zavart
Az emberi alvás
És egy nap
A sír fel lesz tárva
És a lélek
Visszatér a világába
De ez alkalommal úgy, mint
Egy elveszett, elfelejtett, szomorú lélek
Arra kárhoztatva
Hogy kísértsen
Örökre