Bevallom, elfuseráltam
Feladom, bocsánat, szeretem, hogy mindenhol megnyugtatsz
És tudom felöltözél
Hey öcsém, sosem fogod túlélni
Te csak a lány vagy, akivel minden fiú táncolni akar
És én csak egy fiú vagyok, akinek túl sok esélye van
Újra a népek előcsarnokában alszom, álmodom(?)
Azt mondta, azt mondta, azt mondta, „Miért nem esel össze holtan?”
Nem teszek szemrehányást, amiért létezel
De te sem tehetsz szemrehányást nekem, amiért utálom ezt
Így mondja, „mire vársz? Csókold meg! Csókold meg!”
Korábbra állítom az órámat, mert tudom, mindig elkések
Írd meg nekem, mondj le rólam
Mert drágám miért nem vártál
Éppen lezárok egy reménytelen ügyet
Egy hosszú lövés, nem szerzem meg az egyenlő esélyt
Képes vagy minden mozdulatra, megcélozhatod a reflektorfényt
Minden sóhajt megszerzel és a sóhajok kívánatosak
Újra a népek előcsarnokában alszom, álmodom(?)
Azt mondta, azt mondta, azt mondta, „Miért nem esel össze holtan?”
Nem teszek szemrehányást, amiért létezel
De te sem tehetsz szemrehányást nekem, amiért utálom ezt
Így mondja, „mire vársz? Csókold meg! Csókold meg!”
Korábbra állítom az órámat, mert tudom, mindig elkések
Mindig a színpadon vagy (most is színpadon vagy)
Azt mondod megőrizhetsz becsületesnek
Mindig színpadon vagy ( Mindig színen vagy)
De nem látogathatlak meg
Mindig színpadon vagy ( Mindig színen vagy)
Nem teszek szemrehányást, amiért létezel
De te sem tehetsz szemrehányást nekem, amiért utálom ezt
Így mondja, „mire vársz? Csókold meg! Csókold meg!”
Korábbra állítom az órámat, mert tudom, mindig elkések
Korábbra állítom az órámat, mert tudom, mindig elkések