A Letter to Elise [Hungarian translation]

Ó, Elise,

Nem számít mit mondasz

Egyszerűen nem tudok itt maradni a tegnapban

Eljátszani továbbra is ugyanúgy azt

Ahogy eddig eljátszottuk

Mindenképp mosolyogni

Feledni

És színlelni, hogy

Soha nem volt szükségünk ennél többre

Ennél többre

Ó Elise

Nem számít mit teszel

Tudom, hogy igazából soha nem fogok közel kerülni hozzád

Annyira, hogy fellobbanjon a tűz a szemeidben

Úgy ahogy kellene

Úgy, ahogy a kékség magába vonzana

Bárcsak így történne

Bárcsak így történne

Legalább megszabadulnék ettől a

Valami más érzésétől, ami itt bujkál

Köztem és közted.

A világunk

Fájdalmas tekintetek, megtört szívek,

És megannyi könyörgés, amire az imára kulcsolt kezeid csak képesek, közepette hullik szét

Elfogadok mindent, amit nekem szánsz

Aztán én elhajítom mindezt

Ó, elhajítom mindezt

Mint az ég felé vetett arcokat

Mint az ölelő karokat...

Tegnap

Álltam előtted és bámultalak

Tágra nyílt szemekkel

És az arc, amit néztem, visszanézett rám

Úgy, amire mindig is vágytam

De egyszerűen nem tudom visszatartani a könnyeimet

Úgy, ahogy te

Elise,

Hidd el én soha nem ezt akartam

Azt hittem ezúttal minden ígéretem meg tudnám tartani

Azt hittem te voltál az a lány, akiről mindig is álmodtam

De hagyom szertefoszlani az álmot

És megszegni az ígéreteket

És kihunyni a látszatot

Ó, Elise,

Nem számít mit mondasz

Egyszerűen nem tudok itt maradni a tegnapban

Eljátszani továbbra is ugyanúgy azt

Ahogy eddig eljátszottuk

Mindenképp mosolyogni

Feledni

És színlelni, hogy

Soha nem volt szükségünk ennél többre

Ennél többre

És valahányszor, mikor próbálom helyrehozni

Mint a pergő homok,

Amint felmarkolom,

Kiszökik a kezeim közül

De már tényleg nincs semmi más, amit tehetnék,

Nincs más

Amit tehetnék

Az égvilágon semmi