Ez nem az először
Én nem hiszem senkinek.
Amióta elkezdtem hazudni,
Ez az először.
Vehetem a bátorságomat, eltapostam és atmentem a önbecsülésemet.
Függőlegesen, mint egy zeybek, alltam előtted,
Utolsó egy alkalommal.
Ma tanultam jósolni, hogy tartni kezét.
Utolsó egy alkalommal,
Szeretném ölelni a nyakadat,
Szeretném menni és szeretném szagolni a nyugalmat Égeiben,
Szerelem, honnan hová...
Balról jobbra négy betű: halál
Íratlan öt betű: élet
Szerelem, honnan hová...
Ez nem az először
Én nem hiszem senkinek.
Amióta elkezdtem hazudni,
Ez az először.
Elfordítottam arcomat öbölnek, függőlegesen, mint egy zeybek.
Megsemmisítésének a falak, amit építettem elhagyatottságról,
Örökkön örökké.