Nem tudom, hová repülök,
Lelőttek engem, lelőttek.
Leestem a földre,
S ők rámleltek, rámleltek.
Ne mondd el nekik, ki az akit szeretsz,
Kérdezgetnek téged, kérdezgetnek.
Újra megőrültél,
S ők itt vannak ismét, itt vannak ismét.
De ne álldogálj így,
Sírj, de magadról beszélsz.
Ne fuss el így,
Összezavartak téged.
Nem lehetek a tiéd,
Rámtaláltak, meglelték a módját.
Te is újra nyugtalan vagy,
Gyerünk, járjuk végig ezt a nehéz utat.
Hol voltál?
Ki mutatta meg neked a szerelmet?
Kivel voltál?
Ki talált engem oly zavarosnak, mint téged?
Előttem megy, ahogy te is,
Anélkül, hogy tudná milyen nyomot is kövessen.
Benne megtaláltál engem?
Ne veszítsd el őt, mielőtt meghallanád a hangot.
Légy enyém ismét egy másik alakban,
Anélkül, hogy önmagad lennél, anélkül, hogy vele mennél.
Enyém vagy egy másik alakban,
Válaszd a rögösebb utat, ne menekülj.
Ne idegesítsd magad, én egyszerre fogok játszani és énekelni.
Ne fuss el a tűztől, én szikrázni fogok, majd elhalványulok.
Ne feledd, én veled vagyok álmaidban.
Ne keresd a kérdést, én a válaszban vagyok.