Engedd meg hogy elköszönjek
már csak a múlt tart számon minket
ne hidd hogy az én lelkem nem keserű
Hisz szakítás ez, s az kinek könnyű?
Hol vannak most azok
a bennem szálló pillangók
az ilyen érzésekből bennem már
nem maradt egyáltalán semmisem
Egy vagy Te, egy vagyok én
két könnycsepp csordult ki szemeimből
nem ment, nem voltunk rá képesek
s a szerelem elhagyott bennünket
Először Te, aztán én
elvesztünk mint csillag az égről
nem tudtuk visszatartani
s a szerelem elhagyott bennünket
Ismert történet, nyilvánvaló
szerelmünket a büszkeségért feláldoztuk
nincs visszaút mert a végén
a két külön világot választottuk.
E kertekben egykor
oly tarka virágok nyíltak
milyen kár, hogy elhervadtak
hogy is történt, egy pillanat alatt
lettünk egy egy idegen
milyen kár, hogy útjaink szétváltak.