Elmúlt a nagy nyár, de ez nem nyugtat meg,
Sem a Nap, sem a tenger, sem a szerelem.
Sok dolgot nem tudtam megkóstolni, mit szerettem volna,
Függöny takarta a őket, így nem láthattam.
Néha olyan nyugtalan voltam, hogy nem találtam a helyem,
És néha oly nyugodt voltam, hogy nem is mozdultam.
Néha mintha repültem volna, máskor pedig mintha börtönben ültem volna.
Szabad voltam és fogoly is.
Az, ki megsértődik a szerelemtől, kissé komplikált.
Boldog és szomorú.
A szerelem kacagás, és egyre jobb, ha hallak téged.
A szerető érintés különleges, ha te teszed.
Mikor a havas, puha tél közeleg,
Megrészegülök szerelmedtől, kezed a kezemben, milyen jó!
Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy téged szeretlek a legjobban.
Te vagy az egyetlen, ki elfeledteti velem önmagam, és emlékezz,
Te vagy ennek a csodának az oka.
Hála az égnek, amiért velem vagy.