Ne kérdezd, mi van velem mostanában,
Mi ez az állandó fájdalom?
Ez mindkettőnk számára szégyen,
Szerited ez most jobb így?
Egy nap, majd két nap telt el,
Hónapok, évek, reménnyel telve,
Lelkem még emlékszik,
Éjjel-nappal szeret téged.
Néhányszor megtörtem, elfáradtam,
Ez mind le van írva történetemben.
Még senki sem hallotta, senki sem látta?
Ezt szereted, ez a szokásod?
Ezt nem lehetett leírni vagy elmondani,
Mi a te címed, ahol most vagy.