Karácsony első napján, az igaz szerelmem így szólt:
"ó Sarah, édes kis borsóm!"
Karácsony második napján, az igaz szerelmem hazudott nekem.
Ó, milyen kár, most a tenger mélyén fekszik már.
Karácsony harmadik napján, a tejesember jött, hogy megnézze
A férjem s az ő korsó sörét
A kérdés kipattant és az állam majd' leesett!
Ó, milyen kár, most e kettő a tenger mélyén fekszik már.
Karácsony negyedik napján, a tejesember felesége jött el
Csontig aggódta magát, aggódott a férje életéért.
Egy ütés a fejére, és minden újra rendben lett.
Ó, milyen kár, minek jött el, egy kés vágta el a torkát, most e három a tenger mélyén fekszik már.
Karácsony ötödik napján, az igaz szerelmem lebukott,
Jobban lelkesedett másért, mint a nejéért - aki én vagyok!
Elmentem a szeretőjéhez, hogy beszéljünk,
AZTÁN HAZA MENTEM... vagy mégsem!
Ó, milyen kár, felaprítottam, mint a húst, zsakba tettem és most e négy a tenger mélyén fekszik már.
Karácsony hatodik napjan, egy férfi kopogott az ajtómon.
A férjemet kereste, az "igaz szerelmem".
Fenébe, milyen kár, kezd zavaros lenni.
Megfojtottam, és most ez az öt a tenger mélyén fekszik már.
Karácsony hetedik napján, a rendőrség kopogott az ajtómon.
Azt mondták, a tejesember fia hívta őket.
Feltéve néhány kérdést, kitalálták, mit tettem
Ó, milyen kár, a történetem vége, Sarah börtönbe megy!
Gyorsan előálltam egy ravasz tervvel,
"Ó, nézzük, hány óra, majdnem öt, hozok maguknak teát, speciális ízesítésűt!"
A méregtől álomba merültek, a törömtől vérüket vesztettek, itt az idő elmenekülnöm, most e nyolc a tenger mélyén fekszik már.
Igen, most e nyolc a tenger mélyén fekszik már!