[Lucheni]
1869. május. A Burgtheaterben tett látogatás után Sophie a Bellaria erkélyén élvezi a friss éjszakai levegőt. Elszunnyad a könyv felett, amit olvas - teljesen váratlanul éri fia látogatása.
[Ferenc József]
Mama, mért nem érti meg, hogy ezzel ön csak árt?
Minek űzi ellenem e rémes praktikát?
Mit se bánja házasságom - menjen csődbe csak
Hagyja abba intrikáit
[Sophie]
Fiam
Mondd, ily nagyot hogy tévedhetsz?
Nem én vagyok, ki tönkretesz
Orrodnál fogva ő vezet, rajtam így bosszút áll
Milyen szégyen
[Ferenc József]
Üres vád
[Sophie]
Harcom van véle - s kérded, mért?
[Ferenc József]
S vélem
[Sophie]
Mert itt a császárság a tét
[Ferenc József]
Nem hiszem
[Sophie]
E nőnek birka vagy csupán
[Ferenc József]
Voltam én mással, higgye el, nincs különb
[Sophie]
Ám egy császárnénak illik
Fényes példát adni mindig
Illik önfeláldozóan
Elni értünk
[Ferenc József]
Ön bántana
És örvend, ha árt
De többé
Nem kelt köztünk viszályt
[Sophie]
Viszályt? Istenem, itt sokkal többről van szó
[Ferenc József]
Én megszoktam, hogy önt szolgálom
De többet ér a boldogságom
Ön bármit tesz
Én hozzá tartozom
[Sophie]
Ezt érdemlem, mondd?
Hálád ennyi volt?
Tőlem kaptál mindent
Életed, s trónt
Nem volt könnyű ám
S nem sok haszna lett
Jégnek lennem, s kőnek
Érted, s ellened
Mindent elhagytál
Látsz majd szörnyű bajt
És ha késő lesz már
Akkor értesz majd!
Értesz majd!