Éjféli lány

A színpad vaksötét

Olyan csendes, olyan árva most a nézőtér

Egy koncert ami elmúlt, ami véget ért

Csak a szívekben él

Törött dobverő,

Cigarettafüstben úszó, kopott öltöző

Egy magányos gitár, néhány papírpohár

Elment mindenki már

A csendet hallgatom

Fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok

Mélyen legbelül, még várok,

De biztos nem jön ma már

Éjféli lány

Sok sok éve annak, hogy várok rá

Kerestem őt

Üres csendben, hazug szavak mögött

Éjféli lány

Tudom, hogy egyszer eljön és rám talál

Perzselő láng, a Remény mindig ég tovább

Csak Ő érti meg, őrült álmaim

Sosem nyugvó szívemet

Lázban égő lelkemet, az életemet

Várom amíg lehet