Néha olyan erővel üt be mint egy karambol
És már túl késő megfordulni
Néha jobb emberré teszel
Néha a legrosszabb énemet hozod ki belőlem
Néha úgy égünk egymásért, mint a tűz lángjai
Néha olyan makacsok vagyunk, mint az eső
Már amikor azt gondolnám, hogy vége, vége
Megint meglengeted a fehér zászlót
Veszekszünk, aztán újra belezúgunk egymásba
Mindig visszatérünk oda, ahonnan indultunk
Mindenkit egy kicsit túlságosan sok fájdalom ér
Mindenkinek fáj, de soha nem elég
Olyan csodás a zuhanás
Inkább szeressünk és kockáztassunk mindent
Én inkább egy kicsit túlságosan is szeretnélek
Néha körbe-körbe járunk
Szinte már vájatot járunk a földbe
Mindent megpróbálunk, de semmi sem működik
De mégis magam mellett akarlak tudni
Mert ha eltévedek a sivatagban
Tudom, valahogy rám fogsz találni
És ha fuldoklom az óceánban
Te leszel az első aki megmentésemre indulsz
Mindenkit egy kicsit túlságosan sok fájdalom ér
Mindenkinek fáj, de soha nem elég
Olyan csodás a zuhanás
Inkább szeressünk és kockáztassunk mindent
Én inkább egy kicsit túlságosan is szeretnélek
Mindenkit egy kicsit túlságosan sok fájdalom ér
Mindenkinek fáj, de soha nem elég
Veszekszünk, aztán újra belezúgunk egymásba
Mindig visszatérünk oda, ahonnan indultunk
Mindenki egy kicsit túlságosan sok fájdalom ér
Mindenkinek fáj, de soha nem elég
Olyan csodás a zuhanás
Inkább szeressünk és kockáztassunk mindent
Akkor is, ha egy kicsit túlságosan is fáj
Én inkább egy kicsit túlságosan is szeretnélek