Megfogtad a kezem
Aztán elköszöntél
Alig tudtam megszólalni
A szívem annyira vert
És bárki megmondhatja
Azt hiszed jól ismersz
De nem ismersz engem
Nem, nem ismered azt a valakit
Aki rólad álmodik éjjelente
És vágyja, hogy megcsókolja az ajkad
És vágyja, hogy szorosan magához öleljen
Oh, én csak egy barát vagyok
Mindig is csak ennyi voltam
Mert nem ismersz engem
Sosem tudtam
A szerelem művészetét
Bár a szívem szerelmemmel
Érted fáj
Félénk és bátortalan
Hagytam, hogy a tehetőség elillanjon
A lehetőség, hogy talán
Te is szeretsz viszont
Megfogtad a kezem
És aztán búcsút mondtál
Néztem, hogy elmész
A szerencsés fiúval melletted
Sosem fogod megtudni
Ki az egyetlen, aki annyira szeret
Nos, nem ismersz engem