8 Mile [Hungarian translation]

Néha úgy érzem, lehet, hogy abbahagyom

Miért küzdök, miért írok még mindig

Néha a való élettel való küzdelem is túl sok

Néha (úgy érzem) fel akarok ugrani a színpadra, és kinyírni pár mikrofont (reppelni)

És megmutatni, hogy milyen szintü tehetségem van

De még mindig fehér vagyok, néha csak utálom az életet

Néha nem érzem jól magam, (és) benyomom a féklámpákat (megállok a kocsival és ülök elgondolkodva)

Amikor lámpalázam van, (úgy) elsötétül elöttem minden, (hogy ezt reppelem:)

Da-du-du-da-da, nem az én hibám

Fasza, összezuhanok, összeszorul a gyomrom

És megnémulok (bumm), “becsapódik bennem az ajtó”

Nem tudom megcsinálni, az egész férfiasságom lecsupaszított lett, megloptak (a férfiasságom elvették)

Ezért le kell szállnom a buszról, és elszakadni (mindentöl)

Leszarom, (és) hazamegyek

A világ a vállamon, ahogy visszamegyek erre a 8 mérföldes útra

[Kórus]

Férfi vagyok, és egy tervet fogok készíteni

Itt az ideje, hogy felálljak, és új országokba utazzak

Itt az ideje, hogy a dolgokat a kezembe vegyem

Ha egyszer a sínek (út) végére érek, soha nem fogok visszanézni

(8 Mérföldes Út) És már itt sem vagyok, tudom pontosan, merre tartok

Bocs anyu, már felnöttem, egyedül kell utaznom

Nem fogok senki nyomában járni, a saját utamat fogom járni

Ez az egyetlen általam ismert módja annak, hogy kiszabaduljak erröl a 8 Mérföldes Útról,

[Eminem]

A síneken gyalogolok, próbálom visszanyerni

azt a bátorságot, ami régen bennem volt visszamegyek ugyanabba a faszságba

Ugyanabba a gyárba, ugyanabba a nadrágba,

Megpróbálom a rap-elést hajszolni, azonnal mozdulni kell

És egy új tervet készíteni, anyunak egy új pasija van

Szegény kis hugica, ö nem érti

A TV elött ül, az orrát a füzetbe temeti

És addig színez, amíg a zsírkréta tompa nem lesz a kezében

Amíg ö színez, a bátyja, az anyja és az apja

Nem mondják meg neki, mi folyik a kis fejében

Bárcsak én lehetnék az apuka, aki egyikünknek sem volt

De csak futok és futok valami elöl, amit soha nem akartam ennyire!

Néha mérges leszek, mert még nem “fújódtam fel” (nem lettem nagy)

Ez olyan, mint aki felnött, de a golyói nem fejlödtek ki még

Nem kell a lépteimet reppelnem, nem kaptam elég buzdítást

A nyomás túl nagy, én csak próbálok helyesen cselekedni

És én megpróbálom, egyedül ülök otthon és sírok

Nem fogok hazudni, mindig

Imádkozom az égnek, kérlek könyörgöm hozzád Isten

Kérlek ne engedd, hogy egy szokványos munkában ragadjak

Remélem hallassz engem, barátom, bárhol is légy,

Mondom neked pajtás, itthagyom ezt a lakókocsit holnap

Mondd meg anyumnak, hogy szeretem, adj egy búcsúcsókot a hugomnak,

Szólj bármikor szükséged van rám cseppem, soha nem leszek túl messze

De innen el kell menjek a nagyvilágba, az egyetlen általam ismert úton

És visszajövök érted, amint

Megváltozik az életem, önmagamat fenntartom

Megyek dolgozni, vissza a 8 Mérföldes Útra

[Kórus]

[Eminem]

Meg kell tapasztalnod, hogy érezd, ha nem, akkor nem fogod (soha) megkapni

Vagy megérteni, mi az a nagy felhajtás, miért nem a legtehetségesebb (kapta az elismerést)

Gyalogolni Detroit City határvonalán kívül

Más, ez egy bizonyos jelentösség, egy tanúsítvány

A hitelességröl, amit még észre sem vennél

De ez számomra minden, ez a hitelességem

Soha nem (is) hallottál, éreztél (illatát), találkoztál egy valódi elöadóval

aki hihetetlen(ül elöad) ugyanazon a piedesztálon, mint én

Ennek ellenére én még mindig nem szerzödtem le, (és) nehéz idök járnak rám

A verandán ülünk az összes barátommal, és buta rímeket találunk ki

Megyünk dolgozni, és sajtostésztát szolgálnak fel az ebédlöben

De amikor itt az ideje a teljesítésnek/elöadásnak, ahol reppelek

Kinek mutassam meg, aki elörevisz (a karrierem)

Hová menjek, kit ismerhetek

Vagy talán én is csak egy kishal vagyok a vödörben?

Mert nincs szerencsém ezzel a kis Nyuszival, így leszarom

Lehet, hogy mást kellene csinálnom, kezdek kételkedni (a tehetségemben)

Szkeptikus vagyok (azzal kapcsolatban), hogy kivel lógjak

Úgy nézek ki, mint egy csöves, a ruháim nem a divatról szólnak

Az üdvhadseregnél megpróbálok hasznosítani egy öltözetet

És hideg van, megpróbálom ezt az utat járni

Ráadásul úgy érzem, hogy a küzdelem szokásommá vált

A védelmi rendszerem (falaim) annyira magas, de amit nem akarok az az, hogy

Senki ne sajnáljon, a város nem móka és szórakozás

Nincs napsütés, és annyira sötét van

Néha úgy érzem, széttépnek

Minden egyes barátom egy-egy végtagot kitép

Ez épp elég ahhoz, hogy úgy érezzem, ki akarok ugrani a börömböl

Néha úgy érzem, mint egy robot, néha nem tudom,

mit csinálok, csak szívom a füvet, a fejem egy kályha

Felrobbanok, a teáskanna annyira felmelegszik

Néha túl sok mondanivalóm van, de nem tudom megvalósítani amit mondok

De megtanultam, itt az ideje, hogy 180 fokos fordulatot vegyek

Elég (volt) egyszer megégetnem magam

Amikor legközelebb találkozom egy új lánnyal, nem fogok rögtön beleesni

Nem játszhatom már a hülyét, és nem lehetek éretlen

Minden hozzávaló megvan, márcsak a bátorság hiányzik

Olyan ez, mint amikor már megvan a ritmus, csak a szavak hiányoznak

Megvan a belsö kényszer, ami váratlanul áradattá alakul

Váratlanul egy kirobbanó erö következik be

Itt az ideje megmutatni ezeknek a szabad világ vezetöknek, hogy mennyi az a kettö meg kettö

Már nem félek, szabad vagyok mint a madár

Ekkor megfordulok, és áthajtok a felezövonalon

Úton vagyok a külváros felé, és (már csak) egy elmosódott foltot látok a 8 Mérföldes Útból

[Kórus]