Oh, ne, csak repülnek az évek,
Nem tudom, volt-e mindennek értelme,
A szívfájdalom fogva tart engem,
Kapaszkodom belé, bár semmi értelme,
De a legnehezebb rész az elengedés,
Próbálom meglelni a módját,
Hogy tudassam...
Így csak sírunk, sírunk
Egymás vállain,
Sírunk a végtelenségig,
Míg csak vége nem lesz,
És akkor is csak sírunk, sírunk,
Sírunk, míg minden el nem múlik,
Túl régóta tart már,
Ideje továbblépnünk,
Elegem van abból, hogy keresem az okokat,
Hagyj hát sírni.
Átgondoltam az életem, és hogy
Mennyi időt vesztegettem el.
Kész vagyok mindent magam mögött hagyni,
Mindent a tegnapokba száműzni,
De a legnehezebb rész az elengedés,
Próbálom meglelni a módját,
Hogy tudassam...
Így csak sírunk, sírunk
Egymás vállain,
Sírunk a végtelenségig,
Míg csak vége nem lesz.
És akkor is csak sírunk, sírunk,
Sírunk, míg minden el nem múlik,
Túl régóta tart már,
Ideje továbblépnünk,
Elegem van abból, hogy keresem az okokat,
Hagyj hát sírni.
Csak sírjunk.
Így csak sírunk, sírunk
Egymás vállain,
Sírunk a végtelenségig,
Míg csak vége nem lesz.
És csak sírunk, sírunk,
Sírunk, míg minden el nem múlik.
Túl régóta tart már,
Ideje továbblépnünk,
És csak sírunk, sírunk,
Sírunk, míg minden el nem múlik.
Sírunk a végtelenségig,
Míg csak vége nem lesz
Sírunk a végtelenségig,
Míg csak vége nem lesz
Túl régóta tart már,
Ideje továbblépnünk,
Elegem van abból, hogy keresem az okokat,
Elegem van abból, hogy keresem az okokat,
Elegem van abból, hogy keresem az okokat,
Csak hagyj sírni.