1950 [Hungarian translation]

Micsoda illat, micsoda szoknya, milyen szép is vagy, micsoda a lábak, micsoda léptek Róma aszfaltján

Serenella, a tenger és a fenyők illatát hozó szélben

A mi időnkben, a háború és az ezredforduló évei között

A zeneakadémia mellől a bicikli nem mozdul, és te rám vársz kibontott hajjal

Amit a kávéházunknál ülve simogatok majd, Serenella

A rádió útján száll a dal, amit neked írtam

S talán átszeli majd a tőlünk oly távoli óceánt is

Hallgatni fogják az amerikaiak, akik épp tegnap

keltek útra

És virágmintás ingjeikkel teszik színesebbé utcáinkat,

És a tavaszi napokat, amik a hajad illatát árasztják, s a gyönyörű szemeidét, mik

A jövőre nyílnak, s rám nem néznek

Ezerkilencszázötvenben,

Ezerkilencszázötvenben,

Szerelmem, milyen jól is éreztük magunkat a napon, szerelmem

Ettől az évtől kezdve velem leszel

Kerek ez az év, akár egy labda, és mint egy célzott lövés oly csodás hatása a szívemre, Serenella

Pénz, nyakkendők, ruhák és virágok

És egy robogó, hogy együtt rohanhassunk a tengerhez

Az e téren lévő tengerhez, a szökőkutakból

Előtörő hullámokhoz és vízoszlopokhoz

És ha egy kis szél támad, átázol,

Míg a kávéházunknál ülve rám vársz

Serenella

A rádió…

Szeretlek, jobban szeretlek, mint a napot, mi oly közelinek látszik

Serenella, gyermeket akarok tőled e tavaszi időben

Kitaláljuk majd őt, akár egy dalt, Serenella elviszlek egész a napig

Serenella, elviszlek a tengerhez, elviszlek innen