A tekintet templománál
A süllyedő emberekről beszél
Csak a gyerek tudja (az igazat)
Az ember 70 év után elhatározza
Amiért odament
Az nyitja az ajtót
Miközben akik körülveszik kritizálják, és fárasztják
És egy fraktálon keresztül abban a kinyitott ajtóban
Téged látlak barátom, és újra érinthetem az arcod
Csodák vesznek körül miket az utunk során
De addig nem menekülhetünk amíg
Nem leszünk kicsit őrültek
Addig nem menekülhetünk amíg
Nem vagyunk kissé
Őrültek
Őrültek akik átgázolnak rajtam
Egyiküknek van egy fegyvere, amivel lelő egy másikat
Ők még barátok voltak az iskolában
Megkapták, megkapták, megkapták, yeah!
Ha mindannyian ott lennénk, amikor bevesszük az első pirulát
Akkor talán, akkor talán, akkor talán, akkor talán
A csodák úgy történnének, ahogy elterveztük
De addig nem menekülhetünk amíg
Nem leszünk kicsit őrültek
Addig nem menekülhetünk amíg
Nem vagyunk kissé
Őrültek
Nem, nem soha nem menekülünk, amíg nem leszünk kicsit őrültek
Az ember elhatározza, hogy megy tovább 70 év után
Oh drágám...
Az ég tele emberrel, de mégis csak néhány szeretne közülük repülni
Ez nem őrültség?
A világ tele van emberrel, de mégis csak néhány szeretne közülük szárnyalni
Ez nem őrültség?
Őrült
A mennyben az emberek közül nagyon kevés szeretne csak repülni
Hát nem őrültség?
Oh kicsim, oh drágám
A világ tele van emberekkel, és csak néhányan szeretnének szárnyalni
Ez nem őrültség?
Ez nem őrültség? Ez nem őrültség? Ez nem őrültség?
Ohh
De addig nem menekülhetünk amíg
Nem leszünk kicsit őrültek
Addig nem menekülhetünk amíg
Nem vagyunk kissé
Őrültek