Mikor hajzuhatagod szétterül
mint nyári napfény
és párnád
gabona táblákra hajaz.
Mikor árnyak és fények
testedre rajzolnak
hegyeket, erdőket
és kincses szigeteket
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !
Mikor szád mézesedik,
mikor tested keményedik
mikor szemeid égboltja
egyszer csak fátyolos,
Mikor kezeid szeretnék
de ujjaid nem merik
félénkséged mondatja a „nem„-et
elhalkuló hangon.
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !
Mikor már nem hiszed magad cicának
és szukává válsz
a farkas hívására
végül eltéped láncaid.
Mikor első sóhajtásod
kiáltásban végződik
Mikor én mondom a nemet
és te mondod az „igent”
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !
Mikor testem a testedre nehezedve
mint súlyosló tettem
Nem tudja, már nem tudja,
létezik-e még
Mikor úgy szerelmeskedünk
ahogy mások háborúznak.
Mikor én vagyok a harcos
aki meghal és pórul jár.
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !
Mennyire szeretlek , mennyre szeretlek,mennyire szeretlek !