Mikor felébredek, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, ki melletted ébred.
Mikor elmegyek, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, ki veled megy.
Ha berúgok, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, aki részegen melletted lesz.
És ha ostoba vagyok, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, ki ostobaságokat mond neked.
De legyaloglok 500 mérföldet,
És még további 500-at,
Csak hogy legyen egy ember, ki 1.000 mérföldet sétált,
Mielőtt beesett ajtódon.
Mikor dolgozom, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, ki keményen dolgozik érted.
S mikor pénzt kapok elvégzett munkámért,
Minden fillért átadok neked.
Mikor hazaértek, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, aki hazajön hozzád.
És ha megöregszem, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, ki megöregszik veled.
De legyaloglok 500 mérföldet,
És még további 500-at,
Csak hogy legyen egy ember, ki 1.000 mérföldet sétált,
Mielőtt beesett ajtódon.
Mikor magányos vagyok, igen, tudom, hogy én leszek az,
Én leszek az az ember, ki magányos nélküled.
Mikor álmodom, igen, tudom, hogy álmodni fogok,
Álmodni fogok arról az időről, mikor veled vagyok.
De legyaloglok 500 mérföldet,
És még további 500-at,
Csak hogy legyen egy ember, ki 1.000 mérföldet sétált,
Mielőtt beesett ajtódon.