Szakadt kégli Baton Rouge-ban, túl rég laktam ott,
kopott a kedvem, mint a farmerem.
Bobby egy kocsit leintett, a sofőrrel alkudott;
hogy New Orleans-ig minket elvigyen.
Előkerült a batyumból a szájharmonika,
Bobby néhány bluest énekelt.
Az ablaktörlők és Bobby tapsa volt a ritmusa,
a sofőr is beszállt, ahogy tőle telt.
A szabadság egy szó csupán, ha már nincs mit vesztened:
semmit sem ér, de legalább ingyen van.
Röpültek az órák, amíg Bobby énekelt,
s én éppen elég jól éreztem magam,
míg Bobby McGee csak dalolt boldogan.
Míg elértük a napsütötte Kaliforniát,
Bobby megismerte a lelkem titkait.
Bármi történt velem, abban mellettem kiállt,
és megszoktam, hogy éjjel ő melegít.
Jött aztán egy éjszaka, mikor egy szóval sem kért,
de hogy tovább lépne, láttam szép szemén,
s én elcserélném az egész jövőmet egyetlen tegnapért,
ha Bobby testét átölelhetném.
A szabadság egy szó csupán, ha már nincs mit vesztened:
semmit sem ér, de legalább ingyen van.
Röpültek az órák, amíg Bobby énekelt,
s én éppen elég jól éreztem magam,
míg Bobby McGee csak dalolt boldogan.