Sometimes When We Touch [Hungarian translation]

Azt kérdezed, hogy szeretlek-e, torkomon akad a válasz

Inkább megbántalak őszintén,

mint félrevezesselek egy hazugsággal.

Ki vagyok én, hogy ítélkezzem feletted,

hogy mit mondasz vagy mit teszel?

Még csak most kezdem meglátni a valódi énedet.

És néha mikor megérintjük egymást túl sok az őszinteség

Be kell zárnom szemeim, és elrejtőzöm

Átölelni akarlak míg belehalok

Addig, amíg mindketten megtörünk és sírunk

Át akarlak ölelni míg a félelem bennem elcsitul.

Romantika, és minden taktikája harcra késztet büszkeségemmel

De a bizonytalanságon túl egy kis gyöngédség megmarad

Én csak egy hétköznapi poéta vagyok, még mindig a saját igazságom csapdájába esve,

Egy bizonytalan harcos, még mindig a fiatalságom kelepcéjében rekedve.

És néha mikor megérintjük egymást túl sok az őszinteség

Be kell zárnom szemeim, és elrejtőzöm

Átölelni akarlak míg belehalok,

Addig, amíg mindketten megtörünk és sírunk

Át akarlak ölelni míg a félelem bennem elcsitul.

Néha meg akarlak törni, hogy térdre kényszerítselek,

Néha megoldást szeretnék találni és átölelni végtelenségig.

Néha megértelek Téged, tudom milyen keményen próbálkozol

Figyellek Téged miközben a szerelem irányít

és figyelem ahogy a szerelem elmegy melletted.

Néha azt gondolom, hogy csavargók vagyunk

még mindig egy barátot keresünk, egy lelki társat.

De, akkor a szenvedély újból fellángol.

És néha mikor megérintjük egymást túl sok az őszinteség

Be kell zárnom szemeim, és elrejtőzöm

Átölelni akarlak míg belehalok,

Addig, amíg mindketten megtörünk és sírunk,

Át akarlak ölelni míg a félelem bennem elcsitul.