A vihar után
Csak futok és futok, ahogy az eső közelít,
És felnézek, felnézek,
Térden állva, kifogyva szerencsémből,
Felnézek.
Az éjszaka mindig maga előtt tolta a nappalt,
Tudnod kell, hogy az élet látja a pusztulást,
De én nem fogok elrohadni, nem rohadok el,
Ez az elme és ez a szív nem fog (elrohadni)
Nem fogok elrohadni.
És én megfogtam a kezed
És büszkén álltunk,
És visszaemlékeztünk saját földünkre,
Amiért éltünk.
És eljön majd az idő, meglátod, mikor nem lesz több könny,
És a szerelem nem fogja összetörni a szíved, de elűzi félelmeidet.
Lépj át dombodon és lásd, mit ott találsz,
Szívedben kegyelemmel és hajadban virágokkal.
S most már ragaszkodom ahhoz, amit tudtam,
Pontosan láttam, mi volt igaz,
De ó, többé nem!
Ez az amiért tartom,
Ezért tartok mindent, amim van,
Ez az, amiért tartom.
Egyedül fogok meghalni, és ott is maradok.
Nos, azt hiszem, egyszerűen csak hazamegyek,
Ó, Isten tudja, hová.
Mert a halál hatalmas, és az ember oly kicsi.
Nos, most félek attól, ami mögötte van, és attól, ami előtte.
És eljön majd az idő, meglátod, mikor nem lesz több könny,
És a szerelem nem fogja összetörni a szíved, de elűzi félelmeidet.
Lépj át dombodon és lásd, mit ott találsz,
Szívedben kegyelemmel és hajadban virágokkal.
És eljön majd az idő, meglátod, mikor nem lesz több könny,
És a szerelem nem fogja összetörni a szíved, de elűzi félelmeidet.
Lépj át dombodon és lásd, mit ott találsz,
Szívedben kegyelemmel és hajadban virágokkal.