25 [Hungarian translation]

Az első év remek móka volt

De semmi sem tart örökké az álmaimban

A másodiknál, követtelek téged

Mert te tudtad az utat, legalábbis úgy tűnt

Aztán a harmadiknál, még mindig hittem

Hogy sorsunk eggyé válhat

Majd a negyediknél, már többet akartam

De te jobb dolgokra váltottál

Huszonöt vagyok, és még mindig élek

Jóval több, mint azt vártam volna egy embertől

Huszonöt vagyok, egy remény meghalt

És a végcélom pohara homokká válik

Majd a kezemben törik szét

Ó, ó, ó

Öt-hat, egy hazugság, egy csók

A titkok, amiket felkavartunk, sosem mondanánk ki

Ugrás nyolcra, végzetnek hívtuk

Hogy élhessünk, hogy egy másik nap haljunk meg

Kilencnél, láttam a jeleket

Egy puskacsőben visszatükröződve

Tíz, megint itt tartunk

Azok, akik szerettek, a napban égtek el

Huszonöt vagyok, és még mindig élek

Jóval több, mint azt vártam volna egy embertől

Huszonöt vagyok, egy remény meghalt

És a végcélom pohara homokká válik

Majd a kezemben törik szét

A kezemben törik szét

Tizenegy-tizenkettő, magamban tartogattam a jövőt

És végig a tinédzser éveimben

Azt kiáltoztam, talán nem sok múltat élek meg

Huszonegy, kettő, három, négy

Huszonegy, kettő, három, négy

Huszonegy, kettő, három, négy

Egy, kettő, három, négy

Huszonöt vagyok, és még mindig élek

Jóval több, mint azt vártam volna egy embertől

Huszonöt vagyok, egy remény meghalt

És a végcélom pohara

A végcélom pohara

A végcélom pohara homokká válik

Majd a kezemben törik szét

A kezemben törik szét

A kezemben