Eredménytelenül küzdök,
aztán csak zuhanok,
de mégis van valami gyönyörű ebben a napban,
mert újra visszatért a csalogató remény.
Visszaemlékszem
a közös Édenkertünkre,
miközben küzdök az idővel, ami csak szenvedést okoz.
Távol vagyunk egymástól,
de nem örökre, én bárhová elmegyek.
Távol,
amíg meg nem talállak, és melletted maradok.
Távol.
Össze vagyunk kötve, szabadok vagyunk és sosem leszünk már
távol egymástól.
Tudom, hogy ott leszel, hiszek benne.
A tökéletes időzítés
nincs többé.
Egy pillanatot sem fogok várni, szárnyalni fogok,
oly tisztának érzem magam, megtaláltam a gyógymódot.
Látom már a fényt,
a viharon keresztül is.
Látom a jövőnket, kihasználom az esélyt és ajtót nyitok felé.
Távol vagyunk egymástól,
de nem örökre, én bárhová elmegyek.
Távol,
amíg meg nem talállak, és melletted maradok.
Távol.
Össze vagyunk kötve, szabadok vagyunk és sosem leszünk már
távol egymástól.
Tudom, hogy ott leszel, hiszek benne.
A meggyfa alatt várok az igaz szívre,
amely a szeretetből, egy szerető szívből származik de eltűnt.
A meggyfa alatt várok az igaz szívre.
Amíg meg nem talállak, és melletted maradok.
Oh, a szürke páva is megküzd a meredek heggyel.
Össze vagyunk kötve, szabadok vagyunk és sosem leszünk már
távol egymástól.
Veled leszünk szívvel, a Mennyben és a Földön.
Tudom, hogy ott leszel, hiszek benne.