Nincs annyi levegő mellyel eltudnám mondani
Ha meghallgatsz sem ér véget ez a gond
Azok a dolgok melyeket ebbe a világba láttam
Nem ér annyit..
Ha sikítanál sem lenne elég hozzá a toll (mellyel ki lehetne fejezni ezt az érzést)
Kiút kell, kívánni nem elég
Te se hallgass, mondj valamit
Ez a világ nem mehet így tovább
Gyújtsd meg a lámpát
Látszol a sötétben
Az arcodon a gödröcskéidet rózsák, csipkék díszítik
A kezekben ott a henna festék
Jaj annak aki édesanyám sírását hallja,
Azok a dolgok melyeket ellopott ezen a világon
Az biztosan a túlvilágon fog égni
Eljön a számonkérés napja majd, és akkor jaj lesz annak (aki ezt tette).
Kérlek anya ne tedd
Ez nekem nem egy menyasszonyi ruha hanem egy halotti lepel
Miközben nem vagyok melletted
A helyem ott van a temetőben
A vállaim beestek, ez a teher nekem nehéz ár
Miközben labdáztam az esküvőmön találtam magamat
Mi a vétkem, miért
Az apám tartozása miatt lettem menyasszony
Még csak 13 éves vagyok, 13 fordulót csináltam,....
Van-e jogom beszélni? Ha lenne bátorságom ma
Mi volt a bűnöm? ha holnap a rabságom marad
Könyvet és tollat sosem láttam
Nekem nem játék hanem élő babák voltak a játékaim
Azt mondtátok hogy gyerek menyasszony, kigúnyoltatok az utcán
Az élet korán adott pofont
Ezért ferde a testem
A bennem lévő pillangókat megölték ezek a kegyetlenek
Akik engem ebbe belekényszerítettek, ezek a tisztességtelen okos emberek
Apa a saját kezeddel adtál oda engem, te se vagy különb az árulóktól
Mindennap kínt szenvedtem, boldog vagy most ettől a helyzetedtől?
Soha nem kérdezted, soha nem kérdezted
Hogyan veszek levegőt megannyi bűnnel
Az arcod rémálommá vált, holott megígérted
Az erőszakos összeférhetetlenség, na még úgy volt hogy megváltozunk
Az utcák sötétek, hidegek, hazug bágyadt nézések
A nők nincsenek biztonságban, fogadd el, hogy, ez a város a baj
Megtanultuk hogy a világ csúcsán ott állt a férfi nem
Egy lány apja leszel, nőj fel és haladj
Otthon látott erőszakot, apám mondta hogy üsse
Szeretett téged végtelenül, a férjem azt mondta legyen
Az utcán látható zaklatás, aki a becsületről beszél hallgasson
Most gondolkodj, a lányod a sarkára áll, hogy ezeket megkérdezze tőled
Szerelmes lettél a szabadságába, mindig eltörted a szárnyait, NEM!
Azt mondta alakíts ki empátiát, azt mondtad NEM!
Az utolsó lélegzetével megirigyelt
Ne gondold hogy az utolsó lélegzete neked maradt
Folyton csak vihar és eső
Nem kelt fel a nap ennek a ködös életnek
Folyton azt tapostad el aki szeretett, az ember azokat szerette akik elnyomták
Folyton csak félelem és rémálmok
Egy gyerek szeme, mikor megismer egy időst akkor érti meg mi az élet
Folyton azt taposta el aki látta (hogy mi történt), az ember azt szerette aki folyton csak hallgatott
Gond, ne sirass meg
Gond, ne mondass velem semmit
A benned lévő kiáltást halld meg
Legyen hangod
Ne hallgass, elég volt
Amit életnek hívsz egyszer véget ér
Az írásaid hagyaték marad csak
A test elhagy
Az arcodon a gödröcskéidet rózsák, csipkék díszítik
A kezekben ott a henna festék
Jaj annak aki édesanyám sírását hallja,
Azok a dolgok melyeket ellopott ezen a világon
Az biztosan a túlvilágon fog égni
Eljön a számonkérés napja majd, és akkor jaj lesz annak (aki ezt tette).