Vannak emberek,akik megsebzik a szívemet
Van,aki újra,újra,újra kopogtat az ajtómon
Vannak emberek,akik sértetten mosolyognak rám
Bezárkózva előttem sírva térdet hajtanak
Tudok-e,tudok-e*
Őrült vagyok-e megbocsájtok-e
A nevedhez egy vonást adtam
Már nem köt az életem téged magához
Mint a rózsa,meghajlik majd a fejed
Mint a kezdő hal,a hálóba sétál
Ha megbánod is,ha az ajtóm előtt fekszel is
Ha történelmet is írnál,kit érdekel?