Megsebeztem magam,
hogy tudjam, érzek-e még,
koncentráltam a kínra,
mely létezőbb, mint én.
Fecskendő, öreg barát,
a tű rést nyit a bőrön,
ahelyett, hogy tűnne,
minden emlék előjön.
Mondd, mivé lettem?
Ó, barátom,
mindenki alakját
tovatűnni látom.
Neked adom hát
minden bűnömet,
jössz velem úgyis,
és fájdalom követ.
Fejemen szarkorona,
hazugok trónján ülök,
nem tudom összerakni,
minden gondolat törött.
Az idő királyvizében
minden érzés szétázik,
másvalakivé lettél,
csak én nem lettem másik.
Mondd, mivé lettem?
Ó, barátom,
mindenki alakját
tovatűnni látom.
Neked adom hát
minden bűnömet,
jössz velem úgyis,
és fájdalom követ.
Ha újrakezdhetném,
egy messzi vidéken,
megőrizném magam
egészben és épen.