Az első év remek móka volt
De semmi sem tart örökké az álmaimban
A másodiknál, követtelek téged
Mert te tudtad az utat, legalábbis úgy tűnt
Aztán a harmadiknál, még mindig hittem
Hogy sorsunk eggyé válhat
Majd a negyediknél, már többet akartam
De te jobb dolgokra váltottál
Huszonöt vagyok, és még mindig élek
Jóval több, mint azt vártam volna egy embertől
Huszonöt vagyok, egy remény meghalt
És a végcélom pohara homokká válik
Majd a kezemben törik szét
Ó, ó, ó
Öt-hat, egy hazugság, egy csók
A titkok, amiket felkavartunk, sosem mondanánk ki
Ugrás nyolcra, végzetnek hívtuk
Hogy élhessünk, hogy egy másik nap haljunk meg
Kilencnél, láttam a jeleket
Egy puskacsőben visszatükröződve
Tíz, megint itt tartunk
Azok, akik szerettek, a napban égtek el
Huszonöt vagyok, és még mindig élek
Jóval több, mint azt vártam volna egy embertől
Huszonöt vagyok, egy remény meghalt
És a végcélom pohara homokká válik
Majd a kezemben törik szét
A kezemben törik szét
Tizenegy-tizenkettő, magamban tartogattam a jövőt
És végig a tinédzser éveimben
Azt kiáltoztam, talán nem sok múltat élek meg
Huszonegy, kettő, három, négy
Huszonegy, kettő, három, négy
Huszonegy, kettő, három, négy
Egy, kettő, három, négy
Huszonöt vagyok, és még mindig élek
Jóval több, mint azt vártam volna egy embertől
Huszonöt vagyok, egy remény meghalt
És a végcélom pohara
A végcélom pohara
A végcélom pohara homokká válik
Majd a kezemben törik szét
A kezemben törik szét
A kezemben