Mindenkinek szüksége van egy horgonyra,
Egy kis valamire, ami maradásra bír,
Ösztönzésre,
Hogy van kiért harcolni,
Mert senkinek sincs igazán szüksége oly sok helyre.
Pár évvel ezelőtt magányos voltam,
Azt gondoltam, hogy nincs Isten,
De aztán rám néztél kék szemeiddel,
És agnoszticizmusom* porrá vált.
Milyen jól ismersz!
(Tudod), hogy nem érdekelnek a többiek,
Nem számítanak nekem, nem,
Amíg szeretsz engem,
Amíg itt vagyunk egymásnak.
Tudtam, hogy van köztünk valami
Attól a pillanattól fogva, hogy találkoztam veled,
Tudtam, hogy van köztünk valami,
Senki sem hitte, hogy igaz lehet.
Hé, hiszel,
Hiszel a végzetben?
Mert én hiszek, mint ahogy hittem akkor is,
Mikor még csak 23 voltál.
Az Isten tudja, hogy jó táncos vagyok,
A lábam képes táncolni arra a zenére, amit ő játszik,
De volt idő, mikor választ kértem,
Mikor kifürkészhetetlen utakon járt,
Voltak éjszakák, mikor fennmaradtam és sírtam,
Mert biztos voltam abban, hogy a dolgok nem változnak,
De aztán jöttél te és megláttam ahogy mosolyogsz,
Pont, mint egy angyal, csodálatosan furcsán.
Aztán megérintettél,
Olyan volt, mintha nekem teremtettek volna, oh,
Mintha minden ezt jelentette volna, oh,
És biztos voltam benne, hogy szeretnél engem,
És hogy mindig ott lennénk egymásnak.
Tudtam, hogy van köztünk valami
Attól a pillanattól fogva, hogy találkoztam veled,
Tudtam, hogy van köztünk valami,
Senki sem hitte, hogy igaz lehet.
Hé, hiszel,
Hiszel a végzetben?
Mert én hiszek, mint ahogy hittem akkor is,
Mikor még csak 23 voltál.
Mindig azt hittem, hogy rendben vagyok, de tévedtem,
Mert te voltál a hiányzó darabom,
És képes lennék nélküled folytatni, de az nem lenne szórakoztató,
Rádtaláltam, és az élet hirtelen könnyű lett,
Most már nincs semmi gond,
Nincs már lehangoló érzés.
Tudtam, hogy van köztünk valami
Attól a pillanattól fogva, hogy találkoztam veled,
Tudtam, hogy van köztünk valami,
Senki sem hitte, hogy igaz lehet.
Hé, hiszel,
Hiszel a végzetben?
Mert én hiszek, mint ahogy hittem akkor is,
Mikor még csak 23 voltál.