Mikor 22 éves volt a jövő fényesnek tűnt,
De ma már közel jár a 30-hoz, és minden este bulizni jár.
Látom, ha arcába nézek, milyen pillantás ül szemében,
Arra gondol, "hogy kerültem én ide" és nem érti, miért?
Ez szomorú, de igaz, ahogy a társadalom mondja:
Az ő életének már vége.
Nincs már mit tenni, nincs már mit mondani,
Míg álmai férfija el nem jön, fel nem veszi és vállai fölé nem emeli,
De ez nem tűnik valószínűnek ezen a napon és ebben a korban.
Van egy jó munkája, de az nem karrier.
Bárhol is gondol erre, kicsordulnak könnyei,
Mert minden, amit akar: egy pasi.
Csak egyéjszakás kaland jut neki,
Arra gondol "hogy kerültem én ide?
Mindent megteszek, amit csak tudok."
Ez szomorú, de igaz, ahogy a társadalom mondja:
Az ő életének már vége.
Nincs már mit tenni, nincs már mit mondani,
Míg álmai férfija el nem jön, fel nem veszi és vállai fölé nem emeli,
De ez nem tűnik valószínűnek ezen a napon és ebben a korban.
Ez szomorú, de igaz, ahogy a társadalom mondja:
Az ő életének már vége.
Nincs már mit tenni, nincs már mit mondani,
Míg álmai férfija el nem jön, fel nem veszi és vállai fölé nem emeli,
De ez nem tűnik valószínűnek ezen a napon és ebben a korban.