Ez a fáradtság
és ez a tömörség,
amit minden reggel a kezdetektől el kell viselned
már eleged van ebből az üldözésből.
Ez az egész város
a nyugtalansággal,
s hogy minden este felfedd önmagad
azt kívánva bárcsak eltudnád törölni magad,
hogy átérezhesd a valóságot
Annyira akartam, hogy igaz légy,
hogy elgyere beszélni velem.
Annyira akartam. hogy igaz légy,
hogy elgyere megölelni engem.
Talán nem voltam olyan magányos veled
talán elérkezhetünk a közelgő véghez.
Érintés,nyugalom s szeretet.
Az a rítus,
Az a rítus,
az álom mibe mindenki
beakar jutni.
A pokol nem vezet sehová.
Megőrülünk a magánytól,
s elveszünk
ebben a versenyző világban
ahol beszélni is elfelejtettünk.