Távollét, hiány
Ha lettek volna szárnyaim
Távolba szállni
Ha gazella lettem volna
Fáradság nélkül rohanni
Akkor melletted
Láttam volna a napfényt
És soha többé eltávolodás
Ez lesz a mottónk
Csak gondolataimban
Utazom félelem nélkül
Csak álmaimban vagyok
Szabad
Mély álmaimban
Rád támaszkodom
Szerelmed megkapom
Mosolyodba olvadom.
Oh, oly magányos vagyok
Akár a Nap az égen
A napfény elvakít
Nem látok tisztán
Vajon mit világít
Nem látom mi következik.
Oh, a magány az én hitem
Távollét, hiány