Add fel szívem, ne állj ellen,
Add fel, ne várj.
Senki sem hallja hangodat,
Ne szidalmazz hiába.
Felejtsd el, ahogy ő elfelejtett...
Hányszor próbáltalak már
Egyszerűen kitörölni téged (gondolataimból).
Micsoda megkönnyebbülés...
Hányszor éreztem úgy álmatlan éjszakákon, hogy meghalok...
Hosszú évek emlékeivel vigasztaltam magam.
Még mindig az éjjeliszekrényemben van, még mindig rejtegetem,
Ismerem már minden szavát, sorát...
Nem! Nem téptem szét.
Nem, nem tudtam elégetni...
Mióta elment, csak ez a levél maradt.
Nem kért, nem kérdezett,
Csak hűtlenül elhagyott.
Az idő megállt,
Ő nem tért vissza, elfelejtett engem.
Egyik reggel elment tőlem, elhagyta ezt a helyet.
Csak egy levelet hagyott itt szomorú emlékként.
Egy utolsó emléket nekem.